A betonszaggató
2006.04.16. 17:04
Ha a Formula–1-es pilóták pályafutását böngésszük, akkor megszokott, hogy az életrajzok első sorában ott szerepel a gokartozás. Kézenfekvő, hiszen a kis járművek viszonylag olcsók, biztonságosak, a lehető legjobb eszközök arra, hogy a leendő versenyző megtanuljon zárt pályán manőverezni, mégpedig nagy sebességgel is.
fotó: Farkas Péter
Jarno Trulli imád gokartozni, egyáltalán nem esett nehezére eltölteni egy napot Svájcban a Swiss Hutless fôhadiszállásán Szóval a gokart.... Ebben a lélekvesztőben ülve a tehetséges fiatalról hamar kiderül, eléggé rátermett-e, lehet-e jó esélye arra, hogy feljebb lépve versenyautóval is sikeres legyen. A Formula–1-es mezőnyben alig találunk olyan pilótát, akinek semmilyen sikere nem volt gokartozás közben. Annál több a nemzeti bajnok, és bőven vannak nemzetközi sikert elérő bukósisakosok is.
A jelenlegi mezőny legsikeresebb gokartosa Jarno Trulli, a Toyota olasz pilótája. Igaz, ehhez minden társánál több időt, tizenkét évet töltött el versenyzéssel. Több kategóriában olasz bajnok lett, számos nagy viadalon nem talált legyőzőre, Európa-bajnokságot, majd két kategóriában világbajnokságot nyert.
Szülei, akik nagy rajongói voltak a motorsportnak, a gokartozást még tudták fizetni, de ahhoz, hogy továbblépjen, nem volt elég pénzük. Egy svájci menedzser figyelt fel Jarno Trullira, szerződést kötött vele, és betette egy német gokartcsapatba. Három hónap sem telt el, és az élet számos területén próbálkozó Flavio Briatore is felfigyelt a versenyzőre, és – svájci frankban mérve – milliós nagyságrendben vásárolta ki Trulli első menedzserét! Flavio Briatore gyorsan elintézte védencének a német Formula–3-as szereplést, nem sokkal több mint egy évvel később pedig az olasz már a Formula–1-ben versenyzett. Sokat köszönhetek a gokartozásnak – árulta el lapunknak Jarno Trulli Svájcban, a lyssi gokartközpontban, ahol a Toyotának köszönhetően találkozhattunk vele. – Az autóversenyzés rengeteg mesterfogását megtanulhattam, ráadásul sikeres is voltam. A továbblépéshez persze szerencse is kellett. A gokart-világbajnokságon ugyanis a gépeket roppant szigorú szabályok szerint működtetik, emiatt nincs sok különbség a járgányok között. Rendkívül szoros a mezőny, hatvan pilóta is három tizeden belül van. Pénz nélkül csak az léphet tovább, aki a legfontosabb versenyeken, amikor számos menedzser áll a pálya szélén, a legjobbat tudja kihozni magából.”
Érdekes ugyanakkor, hogy a legtöbb menő nem jut el a Formula–1-ig, világ- és Európa-bajnokok sora akad el a szamárlétra valamelyik fokán, vagy ragad le a betonszaggató gokartozásnál. Jarno Trulli szerint nem csupán a tudáson múlik, ki meddig jut el.
„Vannak olyanok, akik nem tudnak alkalmazkodni a nagyobb gépekhez, valahogy nem képesek átszokni a nagyobb kerekűekbe – magyarázta a pilóta. – No de ők kevesen vannak. A többségnek a szerencsén múlik a jövője, és nemcsak a gokartpályán, hanem pályafutása más korszakában is. Úgy vélem, a jelenlegi F1-es mezőny két legszerencsésebb versenyzője Michael Schumacher és Fernando Alonso. Mondják, hogy a szerencse forgandó, de rájuk éppen akkor mosolygott, amikor lehetőségük volt a sikerre.”
|